Jelenlegi hely

Bezzeg a mi időnkben nem volt ez a "zöld dolog"!

Egyre inkább bekerül a köztudatba a környezettudatosság, a zöld szemlélet. De ha belegondolunk, a szüleink fiatal korában mindezt megvalósították, sőt sokkal inkább környezetbarát módon éltek, mint mi. Nem feltétlenül tudatosan, csak más választásuk nem volt, pedig a "zöld" dolgokkal nem is foglalkoztak.

A probléma persze sokkal bonyolultabb, ez nem csak az egyének szintjén dől el, mégis elgondolkodtató a történetben szereplő idős hölgy vallomása.

Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskámat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Elnézést kértem, és elmondtam neki, hogy az én időmben még nem volt elterjedt ez a „zöld” dolog.

A hölgy azt válaszolta, hogy azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének.

Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem.

Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így mindig újrahasznosították őket. De valóban, ez a “zöld” dolog akkor még nem létezett.

A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a mindenhova, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 voltot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben.

A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk és gyúrtuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. 

Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Amikor megszomjaztunk forrásvizet, csap- vagy kútvizet ittunk, és nem használtunk hozzá műanyag poharakat vagy palackokat. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején az emberek villamosra, buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták a szüleiket 24 órás taxiszolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, elosztóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi éttermet. 

Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mennyire pazarlóan éltek az emberek a „zöld dolog” előtti időkben?

Forrás

- Budapestimami -

Partnereink