... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Hozzászólások
DÍJAK ÉS A PÁLYÁZAT RÉSZLETEI ITT >>
Először is, be kell vallanom, mi már nem vagyunk bölcsisek. Sőt, ovisak sem, épp most kezdtük az iskolát, de szívesen gondolunk vissza a mai napig a Százszorszép bölcsire! Azt a törődést és bánásmódot igazán tanítani lehet, ahogy Erzsi és Anita a kisgyerekekkel foglalkoznak. Kedves, nyugodt, megértő gondoskodással és szakértelemmel a tarsolyukban pótanyukákként törődnek a kismanókkal. Soha egy hangos vagy rossz szót, vitát nem lehetett hallani tőlük, lelkiismeretesen tették a dolgukat.
Ovis korunkban még vissza is mentünk meglátogatni őket (és nem az én öteletem volt! :)
Én (mi) mindenképp rájuk szavazunk!
Kozma Sára és anyukája
Azért szeretjük a Százszorszép Bölcsődét, mert nem csak gyermekfelügyeletet végeznek, hanem valóban otthont nyújtanak már második gyermekünkek is! Türelemmel és odaadással nevelik, tanítják a gyerekeket és SZERETIK őket! A (jelenlegi) Pillangó csoport két gondozónőjének, Verának és Zsuzsinak nagyon sok köszönettel tartozunk, már a legkisebbekből is jól összeszokott, igazi közösséget kovácsoltak!
Nagyobb gyermekünk is szívesen gondol vissza rájuk, és most öccse is élvezi kedvességüket, szeretetüket!
Szalai Levente és Hanna anyukája