Először is, be kell vallanom, mi már nem vagyunk bölcsisek. Sőt, ovisak sem, épp most kezdtük az iskolát, de szívesen gondolunk vissza a mai napig a Százszorszép bölcsire! Azt a törődést és bánásmódot igazán tanítani lehet, ahogy Erzsi és Anita a kisgyerekekkel foglalkoznak. Kedves, nyugodt, megértő gondoskodással és szakértelemmel a tarsolyukban pótanyukákként törődnek a kismanókkal. Soha egy hangos vagy rossz szót, vitát nem lehetett hallani tőlük, lelkiismeretesen tették a dolgukat. Ovis korunkban még vissza is mentünk meglátogatni őket (és nem az én öteletem volt! :)
Én (mi) mindenképp rájuk szavazunk! Kozma Sára és anyukája
Azért szeretjük a Százszorszép Bölcsődét, mert nem csak gyermekfelügyeletet végeznek, hanem valóban otthont nyújtanak már második gyermekünkek is! Türelemmel és odaadással nevelik, tanítják a gyerekeket és SZERETIK őket! A (jelenlegi) Pillangó csoport két gondozónőjének, Verának és Zsuzsinak nagyon sok köszönettel tartozunk, már a legkisebbekből is jól összeszokott, igazi közösséget kovácsoltak! Nagyobb gyermekünk is szívesen gondol vissza rájuk, és most öccse is élvezi kedvességüket, szeretetüket!
Valahogy muszáj lesz. És bár az idei nyár (eddig) kegyesebb hozzánk, mint a tavalyi, a 38°C azért már alkalmas a nyugalom megzavarására. A szenvedés pedig csak a mazochistákat villanyozza fel, a többiek megoldások után kutatnak.
A szülői stresszfaktor egyik okozója a nagy ebédkérdés, amihez nemcsak a mikor mit főzzek, de a megeszi-e a gyerek is hozzájárul. Van pár tippünk kezdőknek és haladóknak.
Miért nehéz a mindennapi rutin figyelemzavarral? Reggel elindulni, iskolába vagy munkába érkezni időben, elintézni a fontos dolgokat, nem elfelejteni az uzsonnás dobozt, a határidőt vagy a kulcsokat – ezek a napi rutinfeladatok sok embernek automatikusak. De figyelemzavarral élőknek gyakran épp ezek a kis dolgok jelentik a legnagyobb kihívást.
Tudtad, hogy minden évben július első szombatja a Nemzeti Ölelés Napja Magyarországon?
Bár nálunk ez a nap még nem tartozik a legismertebb jeles napok közé, épp ezért különleges alkalom, hogy egy kicsit megálljunk és figyelmet szenteljünk annak, mennyit számít egy szeretetteljes ölelés a mindennapokban.
Hozzászólások
DÍJAK ÉS A PÁLYÁZAT RÉSZLETEI ITT >>
Először is, be kell vallanom, mi már nem vagyunk bölcsisek. Sőt, ovisak sem, épp most kezdtük az iskolát, de szívesen gondolunk vissza a mai napig a Százszorszép bölcsire! Azt a törődést és bánásmódot igazán tanítani lehet, ahogy Erzsi és Anita a kisgyerekekkel foglalkoznak. Kedves, nyugodt, megértő gondoskodással és szakértelemmel a tarsolyukban pótanyukákként törődnek a kismanókkal. Soha egy hangos vagy rossz szót, vitát nem lehetett hallani tőlük, lelkiismeretesen tették a dolgukat.
Ovis korunkban még vissza is mentünk meglátogatni őket (és nem az én öteletem volt! :)
Én (mi) mindenképp rájuk szavazunk!
Kozma Sára és anyukája
Azért szeretjük a Százszorszép Bölcsődét, mert nem csak gyermekfelügyeletet végeznek, hanem valóban otthont nyújtanak már második gyermekünkek is! Türelemmel és odaadással nevelik, tanítják a gyerekeket és SZERETIK őket! A (jelenlegi) Pillangó csoport két gondozónőjének, Verának és Zsuzsinak nagyon sok köszönettel tartozunk, már a legkisebbekből is jól összeszokott, igazi közösséget kovácsoltak!
Nagyobb gyermekünk is szívesen gondol vissza rájuk, és most öccse is élvezi kedvességüket, szeretetüket!
Szalai Levente és Hanna anyukája