Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?
A szeretet, amit adhatok nekik.
A feltétlen szeretet működése - oda vissza. Amíg nem voltak gyerekeim, addig fogalmam sem volt, hogy ilyen van. Legfeljebb könyvekben olvastam, de nem értettem. Mióta át is élhetem, már értem az én anyámat és nagymamámat is. Pl, hogy miért szorul el a torkom, amikor előadja nekem az aznap tanult verset, vagy amikor szed nekem a rétről egy virágot, vagy egyszerűen csak átöleljük egymást. Vagy amikor felhőtlenül örül bárminek, ami nekem csak apróság/megszokott dolog. Ilyenkor kinyit számomra is egy olyan ablakot, ami nálam már rég bepókhálósodott, esetleg jó sok deszkával beszögelték/beszögeltem. Pl vegyük a napi rutint, a reggeli kávét. Régen csak megittam és rohantam a dolgomra. Most minden reggel örömmel kiabálja és várja, miközben készítem a kakaóját: "Kokoja, kokojaa, kókoojaaa!!!" :-) Nagyon tisztán látják az őket körülvevő világot, mindenféle hozzáadott sallang nélkül. Irigylésre méltón ártatlanok, őszinték és nyitottak a világra. Van mit tanulnom... :-)
Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben?
Az, hogy nem, vagy nehezen mesél gyermekem a vele történtekről.
Igazából mesél a 6 éves gyerekem, de mivel kötelező jelölni valamit, ezért ezt csak bejelöltem. Bár az igaz, hogy nem mindent mesél és azonnal, de ha türelmes vagyok és jól figyelek, akkor mesél.
A legnagyobb nehézség elengedni őket. Pl. amikor oviba ment a nagyobb, ő bent sírt én meg kint. Persze az eszemmel tudom, hogy jó neki, de az anyai szív nem ésszel gondolkodik. Gondolom ezért is sírnak a szülők az esküvőkön... :-) Persze dolgozom ezen a témakörön, hiszen az eszemmel tudom, hogy el kell engedni őket. (Külön kiselőadást is tartottam erről a barátnőmnek, amikor még nekem nem volt gyerekem :-) Azóta is felrója nekem: "Emlékszel még, mit mondtál akkor nekem?") :-)
Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?
Remélem, kapok jó ötletet arra, hogyan tudjam tiszta szívvel (ne csak ésszel) elengedni a gyerekeimet akármilyen szituációban.
Mióta elolvastam a Beszélj úgy... c. könyvet és persze a Testvérek... -et is, azóta próbálom azokat az irányelveket követni. Egy tréningen is részt vettem volna már, hogy az olvasottakat elmélyítsem, gyakorló szülőtársakkal megoszthassuk tapasztalatainkat, ötletelhessünk, stb. Sajnálatos családi események miatt nem tudtam elmenni a tanfolyamra. Remélem, hogy most sikerül eljutnom.
