Először is, be kell vallanom, mi már nem vagyunk bölcsisek. Sőt, ovisak sem, épp most kezdtük az iskolát, de szívesen gondolunk vissza a mai napig a Százszorszép bölcsire! Azt a törődést és bánásmódot igazán tanítani lehet, ahogy Erzsi és Anita a kisgyerekekkel foglalkoznak. Kedves, nyugodt, megértő gondoskodással és szakértelemmel a tarsolyukban pótanyukákként törődnek a kismanókkal. Soha egy hangos vagy rossz szót, vitát nem lehetett hallani tőlük, lelkiismeretesen tették a dolgukat. Ovis korunkban még vissza is mentünk meglátogatni őket (és nem az én öteletem volt! :)
Én (mi) mindenképp rájuk szavazunk! Kozma Sára és anyukája
Azért szeretjük a Százszorszép Bölcsődét, mert nem csak gyermekfelügyeletet végeznek, hanem valóban otthont nyújtanak már második gyermekünkek is! Türelemmel és odaadással nevelik, tanítják a gyerekeket és SZERETIK őket! A (jelenlegi) Pillangó csoport két gondozónőjének, Verának és Zsuzsinak nagyon sok köszönettel tartozunk, már a legkisebbekből is jól összeszokott, igazi közösséget kovácsoltak! Nagyobb gyermekünk is szívesen gondol vissza rájuk, és most öccse is élvezi kedvességüket, szeretetüket!
Ahogy rövidülnek a napok és egyre korábban sötétedik, mindannyian vágyunk egy kis meghittségre.
A november a kuckózás hónapja: forró ital, puha takaró, gyertyafény, és persze a gyerekzsivaj, ami mindezt élettel tölti meg.
Ha nincs kedvetek minden este a tévé elé ülni, próbáljátok ki ezeket az egyszerű, mégis varázslatos ötleteket, amikkel az otthoni esték is különlegessé válnak.
Barátságosnak hangzó neve jellegzetes tünetére utal: a beteg erős köhögés közben a szamár hangjára emlékeztető elnyújtott hangot hallat. 1954 óta kötelező ellene a védőoltás. Általában ezzel úgy hisszük, hogy le is tudtuk egy életre. Pedig nem!
Van, amikor minden egyszerre történik: a gyerekek beszélnek, a táska nincs bepakolva, a vacsora odakozmál, és persze épp akkor csöng a telefon.
Ilyenkor a „kiegyensúlyozott családi élet” kifejezés leginkább egy távoli álomnak tűnik.
Pedig nem a nagy, drámai változások segítenek, hanem azok az apró szokások, amik csendben, lassan átrendezik a napjainkat.
Gyerekkorunkban magától értetődő volt, hogy kint játszunk. Faleveleket gyűjtöttünk, kavicsokat raktunk sorba, vagy csak lestük, ahogy a hangyák jönnek-mennek a járdán.
Ma sok gyerek idejének nagy része zárt térben telik: iskola, otthon, képernyő.
Hozzászólások
DÍJAK ÉS A PÁLYÁZAT RÉSZLETEI ITT >>
Először is, be kell vallanom, mi már nem vagyunk bölcsisek. Sőt, ovisak sem, épp most kezdtük az iskolát, de szívesen gondolunk vissza a mai napig a Százszorszép bölcsire! Azt a törődést és bánásmódot igazán tanítani lehet, ahogy Erzsi és Anita a kisgyerekekkel foglalkoznak. Kedves, nyugodt, megértő gondoskodással és szakértelemmel a tarsolyukban pótanyukákként törődnek a kismanókkal. Soha egy hangos vagy rossz szót, vitát nem lehetett hallani tőlük, lelkiismeretesen tették a dolgukat.
Ovis korunkban még vissza is mentünk meglátogatni őket (és nem az én öteletem volt! :)
Én (mi) mindenképp rájuk szavazunk!
Kozma Sára és anyukája
Azért szeretjük a Százszorszép Bölcsődét, mert nem csak gyermekfelügyeletet végeznek, hanem valóban otthont nyújtanak már második gyermekünkek is! Türelemmel és odaadással nevelik, tanítják a gyerekeket és SZERETIK őket! A (jelenlegi) Pillangó csoport két gondozónőjének, Verának és Zsuzsinak nagyon sok köszönettel tartozunk, már a legkisebbekből is jól összeszokott, igazi közösséget kovácsoltak!
Nagyobb gyermekünk is szívesen gondol vissza rájuk, és most öccse is élvezi kedvességüket, szeretetüket!
Szalai Levente és Hanna anyukája