Jelenlegi hely

Így született Gáborka

2010.08.31.-én reggel megvoltam a menetrendszerű nst.-vel,akkor nem igazán úgy nézett ki, hogy aznap még valami is lehet. Szépen hazamentem, csináltam a dolgomat,majd egy óra felé lefeküdtem, mivel éjszaka megint csak keveset tudtam aludni.

Akkor éreztem a köldököm alatt egy furcsa nyilallást,amilyet eddig még nem, de nem igazán tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Olyan mintha álmomban is éreztem volna egyszer-kétszer, de ebbe nem vagyok biztos, viszont arra ébredtem fel,hogy görcsölget a hasam, de ilyen máskor is volt.

Még elmosogattam, felsöpörtem,közben kb.: 25- 30 percenként volt egy görcsölés, vagy keményedés, hol alig éreztem, hol kicsit erősebb volt, közben a barátnőmmel is beszéltem msn.-en, akkor még neki is azt írtam, hogy szerintem ebből nem lesz semmi.

Fél hatkor hazajött a párom a munkából, akkor már 15-20 perces fájások voltak, de még ekkor sem túl erősek, beszélgettünk egy kicsit, majd nem bírtam tovább elmentem fürdeni, ugye arra gondoltam, hogyha a meleg víztől elmúlik akkor ezek még csak jósló fájások lehetnek.

Na, de nem múltak el, hanem még erősödtek is, akkor 8 óra felé úgy gondoltam lefekszem egy kicsit,hátha úgy jobb lesz. Ebben is tévedtem, egyáltalán nem volt jobb feküdni, de közben mértem az időt már 5-6 percenként voltak fájások, és egyre erősebbeknek éreztem, de ekkor még mindig nem akartam elindulni. Aztán ahogy egyre erősebbek lettek a görcsök, végül is nem bírtam már tovább, riadóztatva lett a szomszédasszonyunk (ő ajánlotta fel bármikor szólhatunk neki, elvisz) ,szépen felöltöztem, aztán fogtuk a cuccomat és elindultunk.

A kocsiban ahogy néztem már 4-5 percesek lettek a fájások, de kb.10 perc alatt odaértünk a kórházhoz.
Igazából még akkor sem fogtam fel, hogy hamarosan megszületik a kisfiam!

Becsöngettünk a szülészetre, a páromat akkor még nem engedték be ,nekem rögtön át kellett öltöznöm, kaptam egy akkora kék hálóinget, hogy egy elefántot is beterített volna, majd megvolt az adatfelvétel, vérnyomásmérés, majd a vizsgálat ahol megállapították hogy bő két ujjnyira nyitva van a méhszájam, és a vizsgálat után elkezdtem vérezni, így egy betétet fogva a lábam között kellett kiszólni a páromnak, hogy vegyen magának ruhát amibe bejöhet a szülőszobára, és el kellett pakolnom a holmimat, majd mehettem a szülőszobára, szerencsére közben a párom is odaért.

Rögtön fölfektettek az ágyra, rámkötötték az nst.-t, elkezdték mérni a fájásokat,és a szívhangot. Már az első fájásnál lehetett, hallani ahogy lemegy a baba szívhangja, szóltak hogy forduljak oldalra, de így sem lett jobb, vissza kellett fordulni, megvizsgáltak, három ujjnyira voltam nyitva és innen már beindultak a dolgok, először a kézfejembe próbálták ,majd mégis a vénámba kötöttek be infúziót, burkot repesztettek, közben előkerült az ügyeletes főorvos is, kevesellték a magzatvizet, próbálták visszábbnyomni a baba fejét, hogy jöjjön még ki víz, mikor jött a fájás megint oldalra kellett fordulnom, és láttam a gép kijelzőjén, ahogy 70 körülire lelassul a szívverése, de mégis a legrosszabb volt ahogy hallottam is az egészet!

Ezek után közölte a főorvos,hogy legjobb lesz azonnal megműteni, nem valószínű hogy órákig kibírná a baba baj nélkül. Nekem már mindegy volt csak vele ne történjen semmi!

Leborotválták a hasamat, kaptam egy katétert, meg valami löttyöt itattak meg velem, ekkor már a fájásokon kívül semmit sem éreztem igazán, sem a burokrepesztést, sem a vizsgálatokat nem éreztem nagyon kellemetlennek.

Ezek után talpra kellett állnom, egyik kezemben pisizacsit tartva, miközben a hálóinget próbáltam összefogni magamon, másik kezemmel a betétemet markolászva egy-két fájással változatossá tett "kellemes" séta következett a műtőig.

Ott felültettek az ágy szélére, előre kellett gömbölyödnöm, és ahogy a gerincemet nyomkodták állandóan olyan érzésem volt hogy mindjárt lebukfencezem az ágyról. A második szúrás sikerült is, ezt sem éreztem rosszabbnak mint egy szúrást pl.:vérvételkor. Aztán fölfektettek az ágyra, elrendezgették a végtagjaimat, tettek elém egy paravánt, közben bökögették az oldalamat azt kérdezgetvén hogy érzem-e. Hamar elmúlt minden fájdalom, gyorsan el is kezdték a műtétet, igazából az egészből csak az jutott el a tudatomig, hogy már a bordáimnál nyomogatják a hasam, nagyon fájt a gyomrom, de arra gondoltam, hogy nemsoká megszületik a picikém és pár pillanat múlva hallottam is hogy felsírt, majd felemelték megmutatni az én pici kék fiamat! Aztán gyorsan elvitték, a párom ment velük, ő addig a fejemnél ült, mikor először megláttam meg sem ismertem a sapkában és szájmaszkban.

Nemsokára visszahozták a babámat megmutatni, már be volt pólyálva és az ökleit próbálta a szájába gyömöszölni, csak egy gyors puszit tudtam neki adni. Közben engem is összeraktak, már csak azt vettem észre hogy átemelnek egy másik ágyra, és tolnak át az őrzőbe.

Ott az ápolónő elrendezett, közben elkezdtem remegni mint a nyárfalevél, még az ágy is rázkódott alattam. Odajött még a párom is, beszélgettünk egy kicsit, megmutatta a képeket amit csinált (persze a fényképező otthon maradt, így csak a telefonjával csinált pár képet) majd hajnalfelé hazament ő is, hogy tudjon pihenni.

Egyedül maradtam

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére