Jelenlegi hely

Az első itthoni vakációs nap margójára… avagy hogyan boruljunk ki már az első napon

Alig várod, hogy elkezdődjön a vakáció, és végre együtt legyél a gyerekekkel. Tele vagy kreatív ötletekkel, ideákkal... aztán a nap végén már visszaszámolsz az első óvodai vagy tanítási napot várva. Ismerős?

Nap végén néha már alig várod, hogy vége legyen. No nem a napnak, a hónapnak, de a nyárnak, az évnek!

Ja, hogy egy nyári nap a gyerkőcökkel egy igazi vidám vakáció kellene, hogy legyen? Hogy újraélhetem gyermeki énem és minden pillanatunk csupa móka és kacagás? Hogy hálát adhatok az égieknek és a parlamentieknek, hogy itthon tölthetem velük az időt?

Na most kérem, küldöm mindazoknak, akik azt mondják, hogy egy anyának nincs semmi dolga, hiszen egész nap csak játszik a gyerekekkel...

Hurrá nyár, hurrá itthon!

6.30 Hatalmas, romantikus elképzelésekkel ébredtem reggel: itt a vakáció, egész nap együtt a srácokkal… közös könyvolvasás, rajzolás, krétázás, focizás, limonádézás, fagyizás…

Ugyan kicsit soknak tűnik ez az egy hónap együtt, de végül is most ovisok, még felhőtlen játék kell, hogy legyen minden nap…

7.10 A reggeli előtti felöltözést végül is el lehet bliccelni a TV előtt, elvégre ez az első nap. A reggelinél a kakaókiborítás – ami persze befolyt a szétnyitható étkező asztalba: lepakolás, szétnyitás, kitörlés, összecsukás, kisebbik ujjának lehűtése a fagyóból zöldborsóval, visszapakolás, letakarítás – nem engedtem, hogy kiborítson.

7.45 Még odaülhetnek egy rajzfilmre, míg rendet rakok ... Az előbb úgyis a kicsi választott, most majd a nagy. – mélázom a konyhában

7.46 Összedobok egy kávét, megiszom majd a rajzfilm alatt, Alvinn és a mókusok megy, van 10 percem.

7.48 A nagy választását a kicsi önzően sérelmezi, szerinte neki kellene megint választania, persze Mancs őrjáratot, mire a nagyobb üvöltve közli, hogy nem. A verekedés után a tévétávirányító összes darabját beviszem Apa asztalára a dolgozóba, majd este megragasztja.

8.00 Stabilizálódva mindenki, a közös pont a tegnap reggel felvett Mása. Anya is leül, gondosan nagy bögrébe öntve az újra- és túlmelegített kiscsészényi kávé. Égett íz a köbön, de sebaj, csönd van.

8.10 A két Mása közti szünetben elmélázom a kanapé esztétikáján: már senki se pelusos, és az utolsó hányós vírusos családi buliban a kisebb már elfutott a WCbe hányni… Istenem de szép lenne egy ülőgarnitúra a kimoshatatlan fehér popsikrém foltok nélkül! Hm.. zöld vagy bézs?

8.11 Ebben a pillanatban a valóság talajára ránt a kávé, ami rajtam és néhány mesekönyv borítóján landol. Két csepp jutott az egyik robotra is, a nagy kiabálva a kicsinek esik, végigkergeti a házon. Most melyik a fontosabb? Mentsem a kicsit a nagytól vagy a tárgyakat a kávétól? Jaj kis drágáim, inkább a fiúk után futok, szétszedem őket, a kanapéra parancsolom, egy gyerek/sarok, és belepörgetek a Másába. A reklám alatt szétesett a figyelmük.

8.20 Újra csönd, beállítom a tésztafőző konyhai órám 10 percre, hogy ne legyen még egy balhé a reklámszünetben. Három Mása engedélyezett. Hm, 2x10 percem van, merre is rohanjak? A fürdő mellett döntök önzően, hajmosás, törölközőbe tekert hajjal épp elérem a Mása végét, beletekerek, újabb 10 perc csönd.

8.40 Visszarohanok, hajszárítás után mentálisan felvértezve a napra érkezem a nappaliba. Másának egy perce lehet vége, de az összes robot harcol a szőnyegen. TV kikapcs és a hűtőt vizslatom, mi legyen ma az ebéd. Közben rámegyek a netre, milyen idő lesz ma… hm déltől helyenként zápor, zivatar, kisebb viharok… nehéz beleképzelni ebbe a napsütésbe.

8.50 Kiparancsolom a bandát locsolni, este elmaradt. Elosztjuk a területeket, néha besegítek, de a nagyra bízom a kicsit, körülöttük jövök-megyek, kukanap, gazolás…

8.59 Kisebb baleset, a kicsi a slag rángatása közben szembe locsolja magát… gyors vetkőzés, szerencsére meleg van, maradhat kisgatyában.

9.05 – 9.45 Többszöri lelocsolással végzünk a kertben. A nagyobbat felküldöm hajat szárítani. Fel akarom készíteni az ebédet, addig kézműveskedhetnek kicsit.

10.00 Minden kiskorú a viaszosvászonnal leterített étkezőasztalnál, előttük színező, feladatmegoldó, ceruza és filchegyek.

10.20 Éteri átbeszélgetett csendes alkotói 15 perc után a kicsi megunja, a nappaliban kezd el molyolni csendben. Gyanútlanul rábólintok a kérdésére, hogy ezzel a robottal a dolgozóban játszhat-e, fél szemmel odasandítok: piros vagy bordó? Hm, nem látom jól ellenfényben, remélem jól lőttem be a színt...

10.40 A nagy is megunja, utánanéz, merre van a kicsi. A csöndet puffanások és kiabálás zaja töri meg, a kicsi rohanva közeledik, belefékez a kezemben tartott lábosba a fejével, mikor hozzám ér. Hát persze, hogy a nagyobbik kedvenc Transformerse a vita tárgya, amit összecsukhatatlanná varázsolt a kicsi. Mégis benéztem a színét, a bordó volt. A hagyma kicsit túlpirult, míg lenyugtattam a nagyot, a bordó robot is megy Apa asztalára pihenni.

11.00 Újra csönd, a kicsi az állatkás kekszeket pakolgatja az asztalon, tízórai gyanánt, a nagyobb vajas kalácsot választott. Utána olvasunk, néha a gáztűzhelyhez rohanok, kavarni kell a párolt majd rizseshúson.

11.40 Elzárom a gázt az ebéd alatt. Fél órára kiviszem őket, naív vagyok, később látom. Krétázni kezdünk, közös rajzolgatás van, kicsit zsong a fejem a délelőttől.

12.00 A kisebb tiszta krétapor, belefekszik az egyik rajzba. Nem baj, nagyvonalúskodom, majd a gép kimossa. Jaj, be is kell tennem egy adaggal. Elnézem őket, alkotnak, berohanok, az ajtóval szembe a fürdő, fél fülem rajtuk. Kiválogatom a ruhát, indítom a gépet.

12.05 Épp elindult a mosógép, késve hallom meg a sikítozást, de már közelednek a dobogó lábak, a kisebb az ajtóban, ahogy kiveszem a nagyobb kiabálásából, belefirkált a rajzába…

12.15 Szétszedtem őket, beparancsolok mindenkit átöltözés – mosakodás kombóra; összemarakodnak a szokásos higiéniai kűrön, ki legyen az első kézmosásban.  Végre az ebédhez ülünk, pattogok, mint a nikkelbolha: kicsi koviubi, nagy kígyóubi, a rizs túl meleg, a poharuk kint maradt az udvaron…szalvéta leesik, a villáról a kicsi ölébe borul minden, rábeszélem a kanálra…

12.55 Közös elpakolás, körbetakarítom az asztalt alul, felül; majd irány a nappali, társasozunk egyet.

13.15 A kicsi végre megértette, hogy nem tudunk 3-an activity-zni, így marad a farmos állatkagyűjtőgetős játék. Jó régen játszottuk, kíváncsian várom, a nagyobb mikor kezd kiborulni, nem bírja, ha vesztésre áll.

13.20 Elnyúlok a szőnyegen, míg előpakolják a játéktáblát, figurákat. Milyen szépen elvannak!

13.25 Hisztire és kántálásra ébredek… te Jó isten! elaludtam! huh, csak 5 percre, remélem nincs semmi bajuk! Bajuk nincs, csak hisztijük: ki kezdje a játékot?

13.30 Hosszas diplomáciai egyeztető tárgyalások után elkezdjük a játékot, a nagy kezd, persze anya az utolsó.

14.00 Egyre fokozódó hiszti- és veszekedés cunami alakul ki a nappaliban és egy váratlanul érkező vihar kint. Elsötétedett az ég teljesen, orkánerejű szél alakult ki percek alatt. A légnyomásváltozás érezhető a srácokon. A játék vége felé járunk, a nagy le van maradva 2 állatkával, tombol a dühtől. Mikor nem figyel, egyet pöccintek a kockán, így már csak egy állatka a különbség.

14.10 Minden fronton kitör a vihar: a nagy vesztett a nappaliban, cunami az udvaron.

15.30 Elállt a vihar kint, percek alatt kisüt a nap, a két kisfiú pillanatok alatt gumicsizmába bújva az ajtóban tobzódnak, topogva kiabálnak, a kilincset rángatják. Kiengedem őket, körbenyargalják a kertet, már a szomszéd kisfiúval kiabálnak egymásnak, a labdát dobálgatják a kerítésen át.

15.40 A hordozható kávézóasztalommal (anyák napi ajándék), összecsukható székkel, egy olasz nyelvű magazinnal és egy forró kávéval érkezem a kertbe.

15.45 Olvasgatok, kortyolgatok, a kisfiúk rohangásznak… arra riadok, hogy a kisebb megkérdezi, hogy kérek-e cukrot a kávémba? mielőtt mozdulhatnék, egy komplett lapátnyi homokot szór bele mosolyogva.

15.50 Egy újabb adag kávéval, melyet a termobögrémbe jól elzártam az idegen beavatkozóktól, visszatérek a kertbe. A verekedésnél csak egy izgalmasabb nyári dolgot ismerek két kisfiú számára: a pacsálást! Ebből a szempontból önellátóak. A homokozó egy kőből kirakott ösvénnyel van elválasztva a veteményestől, már ahogy ezt egy elgyengült tájépítészeti pillanatomban elgondoltam februárban. Augusztusban megszűnik a távolság: a paradicsom és padlizsánpalánták között elárasztott csatornákon fakéreg és műanyag hajók úsznak, rajta különböző hatlábú és lábtalan lény utasokkal, a hajók megpördülnek, bele-beleakadnak a zöldségtövek gyökereibe…

16.00 Úrinő nem üvölt.. mondogatom, és hátat fordítva leülök olvasni. Reménykedem, hogy a kár nem helyrehozhatatlan. Leülés elött megkértem őket, hogy tereljék el a csatornákat.

16.10 Kijön a szomszéd kisrác, megint labdadobálás a díszbokrok között a kerítésen át..

16.30 Laci gyere le! kiabálásra leszek figyelmes a szomszédasszony hangján. Az enyémek néma csendben.. hm… a díszbokrok végében a kerékpártároló palatetején üldögél Laci, az enyémek a kis bokrok ágain egyensúlyozva küzdenék fel magukat… bármelyik ág eltörhet, azonnali fejbetörés.. Úrinő, ha kell, üvölt.

17.00 Kivakarva némileg a koszból, csendesen uzsonnázgatnak a kertben. Lesik a kukásokat. Még nem hallom, de sejtem, hogy közelednek, ahogy két üvöltő dervis rohan el mellettem a kapu irányába …

17.30 Nagy bámulások, integetés, „Anya, én kukásbácsi leszek” boldog fogadkozások után visszatérnek a homokozáshoz. Szerencsére Apa hazaér, így átveszem tőle a homokos kéznyomokkal díszített fehér inget, zakót és bemegyek vacsit készíteni.

Visszaszámolok, még 28 nap!

ADL - Debrecenimami

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogyan legyünk penge arcok a karácsonyi ajándékozáskor a kamasz gyerekeinknél?

Hogyan legyünk penge arcok a karácsonyi ajándékozáskor a kamasz gyerekeinknél?

Kis vagy nagykamasz? Egyben tuti megegyeznek. Minden ciki, és a válaszuk nem tudom, ha a karácsonyi kívánságaikról faggatjuk őket.
5 tipp, hogy a szülőség mellett magunkra is maradjon időnk

5 tipp, hogy a szülőség mellett magunkra is maradjon időnk

Szülőnek lenni csodálatos és hálás feladat, ami ugyanakkor számos lemondással és kihívással együtt jár: miközben egy másik emberi lény szükségleteiről gondoskodunk, sokszor érezhetjük úgy, hogy nem jut idő saját magunkra. Ne felejtsük el azonban, hogy az énidőre mindenkinek szüksége van, olykor tehát egy kicsit törődjünk saját magunkkal is.
Hogyan segíthetünk a rászorulóknak? - Tippek nem csak az ünnepi időszakra

Hogyan segíthetünk a rászorulóknak? - Tippek nem csak az ünnepi időszakra

A rászorulók támogatása nemcsak karácsonykor, hanem egész évben fontos, de az ünnepi időszak különösen jó lehetőséget teremt a segítésre. Hoztam pár ötletet, hogy milyen módokon tehetünk jót:
Hogyan maradjunk energikusak a téli hónapokban? - Tippek a tél okozta fáradtság ellen

Hogyan maradjunk energikusak a téli hónapokban? - Tippek a tél okozta fáradtság ellen

A téli hónapokban gyakran tapasztalható fáradtság és energiahiány a hideg időjárás, a rövid nappalok és a kevesebb napfény miatt alakul ki. Az alábbi tippek segíthetnek, hogy energikusabbnak érezd magad ebben az időszakban:

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére