Sok dologban nem értünk egyet, máshogy nézem a világot 37 évesen, mint ők 60 felett. Egy biztos, nekem szerencsém volt. Két nagyszerű ember nevelt fel. Olyan pótolhatatlan leckéket kaptam tőlük családról, házasságról, munkáról, barátságról, kapcsolatokról, az életről, amiért örökké hálás leszek.
20 lecke az élethez, amit a szüleimtől tanultam
- Vállald el, ha hibáztál!
Hazudnék, ha azt mondanám, az én szüleim soha nem hibáztak semmiben. Nem tökéletesek. A nevelésemben és az élet egyéb területén sem azok. Viszont mindig elismerték, ha rossz döntést hoztak, és igyekeztek helyrehozni, amit csak lehet. - Tiszteld a tanáraidat!
Édesanyám tanárnő. Nap, mint nap láttam, hogy mennyi energiát, időt, erőfeszítést fektet a munkájába. Nálunk alapvető hozzáállás volt a tanárok iránti tisztelet. Csak felnőtt fejjel jöttem rá, hogy ez mennyire nem természetes mindenki számára. - Legyél jóban a szomszédaiddal!
Akárhol is éltem, mindenhol jó szomszédaim voltak. Talán a véletlen műve, talán mert számomra és számukra is természetes, hogy figyelünk a mellettünk élőkre, és segítünk egymásnak. - Legyél jó barát!
Azt, hogy menni kell, ha egy barát éjjel 2-kor felhív, hogy húzzuk ki a hóból az elakadt autóját, vagy induljunk vele azonnal, mert az osztálykiránduláson eltört a kislánya lába, és most rögtön haza kéne hozni....szóval, hogy mi a barátság, milyen egy igazi baráti társaság, azt is a szüleimtől tanultam. - Legyenek ünnepeid!
Kedvenc gyerekkori emlékeim az ünnepekhez kötődnek. Mert akárhol is vagyunk, akármilyen helyzetben, az ünneplésnek mindig megadtuk a módját, az ünnepeltnek pedig a rangját. - Ne feküdj le haraggal!
Ez az egyik leghasznosabb szokásom a kapcsolataimban, figyelembe véve a már említett nagy számat. Hogy ez magától értetődően jön? Az a szüleim érdeme. - Ne félj változtatni!
9 éves voltam a rendszerváltáskor. Ezt a leckét, azt hiszem együtt tanultuk meg, igaz apu? - Becsüld a természetet!
Gyűlöltem zöldbabot szedni és máig nem kaptam rá a lekvárfőzésre, de természetes, hogy szabadidőnkben megyünk ki a természetbe, hogy a kutya és a macska a ház tartozéka, és a cseresznye a fáról a legfinomabb. - A lakás van értünk, nem mi vagyunk a lakásért!
Anyámnál többet takarítani embert nem láttam. Mai napig nem lehet úgy menni hozzá, hogy ne csillogna-villogna a lakás. Mégsem jelent soha problémát, ha a gyerek só-liszt gyúrmázni szeretne a frissen porszívózott nappaliban. - Játssz a földön a gyerekkel!
Olyan soha nem volt, hogy épp ne lett volna valami dolga, de ha kértem azonnal félre tudta tenni és jött a földre csúszni-mászni, mesét olvasni, legózni, vagy csak beszélgetni. - Köszi anyu, ha még nem mondtam volna. - Nevess sokat!
Nem kell magunkat annyira komolyan venni! Mennyivel jobb könnyesen röhögni magunkon, és a másikon, ahogy épp bőrig ázva vágtatunk hazafelé a jégesőben?
- Tartalékolj!
Pénzzel, erővel, bizalommal, lelkesedéssel. - Szánj időt a pihenésre!
Máig úgy tekintek a vasárnap ebéd utáni közös családi szundikálásra, mint az élet egyik legjobb dolgára. Ezt a leckét jó lenne valahogy átadni a kisfiamnak is... - Ha nem érzed jól magad valahol, az nem csak a hely hibája!
És nem is csak a másik emberé. - Legyél megbízható!
Pont. - Dolgozz vagy tanulj!
Vagy még jobb, ha dolgozol és mellette tanulsz. A lényeg, hogy ne legyenek üres járataid az életben. - Legyen hited!
Az "És most mi lesz?" című kérdés volt a kedvenc mondatom 6-14 éves korom között bármi nehézség, probléma ért. Amire a válasz rendre az volt, hogy "Valahogy mindig lesz!" Az hogy ez a valahogy rajtunk és azon múlik, hogy mennyire hiszünk, az idővel a példákból állt össze. - Fogadd el a másikat olyannak, amilyen!
Mindenkiben van valami szerethető, ha ezt a szerethetőt keressük, sokkal könnyebb az élet. Máig erre próbálok fókuszálni a tömött metrón, vagy az éles konfliktusaimnál. - Szeresd, amit csinálsz és csináld, amit szeretsz!
30 évig nemcsak tanítani, de semmit nem lehet/nem érdemes úgy csinálni, ha nem szeretjük. - Adj hálát!
Anyukám, Apukám! Köszönök mindent!
Vági-Tóth Lilla
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
