A hintázás az emberiség fejlődésének szerves részét képezi. Gondoljunk csak ember evolúciójára és őseinkre, a csimpánzokra, akik évmilliókat töltöttek azzal, hogy szabadon himbálóztak a fák lombkoronáján. Ez idő alatt a hintázás serkentette a mozgáskoordinációért felelős kisagyukat, fejlesztette az egyensúlyukat, a gondolkodást és a nyelvi képességeiket, valamint javította az érzelmi szabályozás kialakítását.
Ma már tudományosan alátámasztott, hogy a hintázás fejleszti testünk érzékelő, azaz szenzoros rendszerét, nevezetesen a vesztibuláris és proprioceptív rendszerünket. A vesztibuláris stimuláció akkor következik be, amikor térben és időben mozdulunk. Ekkor a belső fülben lévő három félkör alakú ívjárat vízszintes, függőleges és átlós síkban reagál a mozgásra, gyorsulásra, ami közvetlenül ingerli az egyensúlyérzékelésünket. A proprioceptív rendszer az izmainkból és ízületeinkből nyer információkat, miközben testünk mozog a térben, melyet ugyancsak fejleszt a vesztibuláris rendszer hintázással történő stimulálása. Ezeket az információkat a központi idegrendszerünk dolgozza fel, és arra késztet bennünket, hogy reagáljunk az ingerekre.
A méhen belül a magzat minden irányban szabadon mozoghat, lebeg a magzatvízben. Születés után a gyermek szembesül a gravitációval, végtagjai „érzetre” elnehezednek, ráadásul az idegrendszerük is éretlen még az összeszedett mozgások végzéséhez. Egy rohamos fejlődési folyamat indul, melynek nyilvánvaló mozzanatai, hogy a baba elkezdi fordítani a fejét a hang és fény irányába, a szemével követ, majd végtagjait megszelídítve először esetlenül nyúl a tárgyakért, majd egyre nagyobb precizitással éri el a célját. Az érzékszervek (szem, fül, tapintás) által begyűjtött információk összerendezése, illetve a környezet kinesztetikus érzékelése (propriocepció) segíti a gyermeket a normál fejlődésben.
A hintáztatás jótékony hatásait összefoglalva:
- az előre-hátra, le-fel mozgással fejleszti az agykérget,
- az agy egyensúlyozásért felelős központját kíméletesen ingerli,
- segít a test helyzetének tudatos érzékelésében,
- a közeledő-távolodó, mozgó környezet elősegíti az érzékszervi információk begyűjtését és feldolgozását,
- az érzékszervi integráció alapot ad a bonyolultabb tanuláshoz és viselkedéshez,
- segít javítani a motoros képességeket, fejleszteni a nagymozgásokat és a finommozgásokat is,
- ellazulnak az izmok és relaxálódik, megnyugszik a gyermek, ennek megfelelően alvásproblémák esetén is megoldást nyúlthat.
A koraszülött babáknál kezdetben kevésbé fejlett a szenzoros érzékelés, különösen a tapintási és vesztibuláris területeken. Több vizsgálat foglalkozott a koraszülöttek multiszenzoros, illetve vesztibuláris-proprioceptív stimulációjának hatásaival, és eredményeik egyértelműen alátámasztják, hogy a stimuláció a koraszülött babáknál mind a fejlődésükre, mind pedig az alvási mintázatukra jótékonyanyan hatott. Így tehát már koraszülött babáknál hasznos lehet az időben elkezdett, óvatos hintáztatás, mely részleteiről érdemes gyógytornásszal vagy gyermekorvossal konzultálni.
A hintáztatás tehát egy ősidők óta ismert fejlesztő eszköz, ami minden korosztály számára elérhető, akár kültéren vagy a lakásban is. Születéstől van lehetőség a kíméletes, biztonságos hintáztatásra, ún. fekvő babahinta formájában, ami nem terheli a gerincet és nem deformálja a fejet, még több órás háton fekvés esetén sem. Bizonyos fekvő hinták megfelelő felfüggesztéssel minden irányú mozgásra képesek, ami további előnyt jelent az idegrendszer fejlesztésében, nagyobb gyermekek pedig már az ülő hintákban tapasztalhatják meg a minden irányú száguldás önfeled élményét.
Akár egészséges, akár fejlesztésre szoruló, vagy idegrendszeri betegségben szenvedő gyermekek számára pozitív előnyöket rejt a hintáztatás. Hintázni tehát egy szórakoztató, határtalan lehetőség, mellyel játszva támogatjuk gyermekünk egészséges fejlődését.
Dr. Tajti Zsanett
gyermekgyógyász szakorvos
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
