És a szorongás elkezdődhet már a várandósság ideje alatt.
- Nem fogok ártani a gyerekemnek, ha dolgozok még a terhesség alatt?
- Hibás vagyok azért, mert nem tudtam természetes úton megszülni a babámat, csak császárral?
- Nem voltam jó anya, mert nem tudtam őt szoptatni?
- Azért hisztis a gyerekem, mert nem figyeltem rá eléggé?
- Nem adja oda a játékát az oviban a másik gyereknek, rosszul neveltem?
- Visszabeszél a nagyszülőknek, én rontottam el valamit? Lusta és rendetlen, mi kellet volna másképp csinálnom? És a kérdések sora végtelen.
De vajon hogyan merülhet fel egyáltalán egy nőben, hogy ő rossz anya lehet?
Ennek az egyik oka, hogy amint elkezded nevelni a gyerekedet, feljönnek belőled a gyerekkori emlékeid, tapasztalataid. Azok, amik önmagaddal szembesítenek. A saját gyerekkoroddal, a saját anyukáddal kapcsolatos helyzetek, amik esetleg még feldolgozásra várnak benned. Például ha édesanyád türelmetlen volt veled, és rajtad vezette le a feszültségét, akkor lehet, hogy te is ezt a mintát fogod követni tudattalanul is és a kisgyerkőcre hamarabb rákiabálsz, mint ahogy szeretnéd.
A másik oka, hogy ma az elvárások világában élünk. Mindenhonnan ömlik ránk a „minta”, hogy milyen mosolygós, nyugodt, csinos, életerős angyalokként kellene anyaként funkcionálnunk. Emellett a munkában is maximumot kellene nyújtani, függetlenül attól, hogy esetleg egész éjszaka a lázas gyerek mellett virrasztottál és azon aggódtál, kire fogod hagyni másnap a beteg gyereket. És nem árt, ha a párod is a gondoskodó, türelmes, időmilliomos, szuperlogisztikus anyát látja benned.
Ma a nők ezeknek az elvárásoknak szeretnének nap mint nap megfelelni, mert ez olyan tökéletesnek tűnik így. Ha mégsem sikerülne szuperanyát játszanod, és maximálisan teljesítened, akkor bizony jön a szégyen és a bűntudat érzése, ami megfogalmazva így hangzik: „nem vagyok elég jó anya”. Ha pedig többször is ezt gondolod magadról, akkor elfojtott agresszió vagy depresszió lehet a következménye.
De miért akarunk megfelelni az elvárásoknak, miért vágyunk a tökéletességre anyaként?
Winnicot angol pszichoanalitikus fogalmazta meg, hogy a tökéletes anya fogalma nem létezik. Bőven elég, ha „elég jó” anyaként működünk a gyerekeink életében.
De milyen is az elég jó anya?
- Olyan, aki biztonságot nyújt a gyermekének, kezdve már csecsemőkorban, amikor kielégíti az alapvető szükségleteit (megeteti, tisztába teszi, ölbe veszi…). Így a gyerekben kialakul az ősbizalom érzése, ami azt jelenti, hogy a világ biztonságos hely a számomra és egy szerethető lény vagyok.
- Az elég jó anya odafigyel a gyereke igényeire, de nem válik a rabszolgájává. Nem a kiszolgálója lesz, mert a mártír anya áldozatként nehezen tudja a gyermeke érett személyiséggé való fejlődését támogatni.
A figyelem révén a gyerek azt érzi, hogy ő fontos, értékes és később ez segíti őt a stabil önértékelés kialakításában.
- Az anyai szeretet többféle módon is kimutatható. Szerető figyelemmel kapcsolódhatsz a gyerekedhez, ha minőségi időt szánsz rá és amíg a legókockákat pakolgatjátok, nem a telefonodat, számítógépedet nézed. De lehet, hogy a simogatásodra, babusgatásodra, ölelésedre vágyik, akkor ezen a módon tudod őt erősíteni a szereteteddel.
Az is előfordulhat, hogy a szavaid által éreztetheted vele, hogy fontos neked. Dicsérd, biztasd, akkor is, ha négyest kapott, és akkor is, ha elpakolt maga után.
- A jó szülőség ismérve az is, hogyha külön éltek az apukájától, jó viszonyt ápoltok egymással. Nem várható el a gyerektől, hogy válasszon a szülei között, neki anya és apa egyformán fontos. Légy te neki anyaként az a minta, hogy hogyan lehet a konfliktust békés úton rendezni. Ez biztonságot ad neki és erősíti az önbizalmát.
- Elég jó anyaként engedd el a kritizálását. Ne hasonlítsd a testvéréhez, a kitűnően tanuló unokatesóhoz. Beszélgess vele sokat, hogy megértsd őt és ne csak a saját „szemüvegeden” keresztül lásd a gyermekedet és az ő világát.
És ne feledd! Nincs tökéletes szülő, és nem is kell annak lenned. Csak szeresd a gyerekedet, fogadd el őt olyannak amilyen és hagyj neki önállóságot, hogy önmaga lehessen.
Az elég jó anya két dolgot adhat a gyermekének: gyökereket és szárnyakat.
„Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják hova tartoznak, de ugyanígy szárnyakat is, amelyek az egyiket a kényszereitől és előítéleteitől szabadítják meg, a másiknak lehetőséget adnak új utakat bejárni vagy inkább repülni.” (J. W. Goethe)
Dr. Kovács Fatime
mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember, terapeuta, coach, tréner
www.eleteszencia.hu
fatime@eleteszencia.hu
Eredetileg jogász végzettséggel rendelkezik, sok éven át ebben a szakmában is dolgozott. Büntető bíróként nagy volt a stressz, kereste a belső nyugalma megtalálásának eszközét. Így indult el az önismeret útján. Ennek során sokféle módszert ismert meg, megtanulta és megtalálta a saját útját. "Segítőként dolgozom 2007 óta. Hivatásom során alkalmazom a mentálhigiénés segítő beszélgetést, holisztikus alternatív terápiákat (Theta Healing, Svt, Numerológia), coaching módszerét. Az egyéni terápiás ülések mellett csoportos foglalkozásokat, önismereti tréningeket, személyiségfejlesztő workshop-okat is tartok."
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
