Nem mindenki akar belépni ebbe a rendszerbe, más választás híján azonban mégis megteszi. Nem sokan ismerik azt a lehetőséget, melyet az angol unschooling-nak, mi magyarok pedig szabadon tanulásnak nevezünk.
Mi a szabad tanulás?
Nem egy újabb amerikai őrületről van szó (bár kétségkívül a nyugat ebben (is) előrébb jár), hanem egy olyan megoldásról, ahol a család és az otthoni környezet, a természetes fejlődés kap fő hangsúlyt. Lényege, hogy hagyjuk kibontakozni a gyerekkel vele született kíváncsiságot, de legalábbis nem nyomjuk el benne, hanem ennek mentén segítsük őt rátalálni a saját útjára, szerepére az életben. Már az otthontanulás is sokaknak túlmegy minden határon, hát még az, amikor a gyerek nemcsak, hogy nem jár iskolába, de otthon, vizsgák és mindenfajta számonkérés nélkül, teljesen szabadon tanul...
A szabadon tanulás elmélete szerint olyan nincs, hogy egy gyerek nem tanul semmit. Vegyünk például egy kisbabát: megszületik, magától megtanul fordulni, felülni, járni, beszélni. Nem kellett megtanítani neki a nyelvtant, maga jött rá, használja, még ha sokszor esetleg tévesen is, de bátran, önbizalommal telve, mert meg akarja tanulni, kontaktusba akar kerülni a környezetével, szeretné jobban érteni és megértetni magát a körülötte lévő világgal.
Kisgyerekek esetében nagyszerűen látszik ez a dinamika. Vagy ha nem akarunk gyermekkorunkig visszakalandozni, gondoljunk csak a legutóbb elért sikerünkre. Miért és hogyan értük el? Álltak felettünk a büntetés-jutalmazás eszközével, vagy saját magunk szerettünk volna elérni valamit valamilyen cél érdekében? Ugye elgondolkodtató...
Az élen járók
Az angliai Suffolk megyében, Leistonban létezik egy demokratikus elven működő, igazából a szabadon tanulást előtérbe helyező intézmény, akik az ottani Oktatási Hivatallal szemben pert is nyertek, hasonló ügyben. A perben a fő vád az volt, hogy a gyerekeknek nincsenek kötelező óráik, azt csinálhatnak, amit akarnak.
Az iskola, valamint a szemlélet sikerességét mutatja, hogy egy 1921-től működő bentlakásos intézményről van szó, amely nem állami támogatáson alapul. Az alapító, Alexander Sutherland Neill a létrehozáskor a játékot, a kapcsolódást, a közösen elfogadott döntéseket tartotta elsődleges szempontnak.
"A szülők csak nehezen értik meg, hogy az iskolában a szigorúan vett tanulás milyen lényegtelen is. A gyerekek, csakúgy, mint a felnőttek, azt tanulják meg, amit meg akarnak tanulni. Az igazi személyiségfejlődést minden jutalmazás, jegy és vizsga mellékvágányra viszi. Csak a pedánsok állítják, hogy a könyvekből nyert ismeretből áll az oktatás." (Alexander Sutherland Neill)
De ott van például André Stern, zenész, zeneszerző, gitárkészítő, újságíró, író. Neki abban a szerencsében volt része, hogy egy napot sem járt iskolába, gyermekeit ugyanebben a szellemiségben nevelik feleségével együtt. Ő azt vallja, hogy a játék az a közvetlen eszköz, ami által a gyermek a hétköznapokhoz, magához a világhoz kapcsolódik.
"A gyermek számára a szabad játék létszükséglet. Egy adottság, egy késztetés, gyakran egy belső kényszer. A játék mélységes beteljesülés.” (André Stern)
Szerző: Török Beatrix Enikő, blogger
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
