Néhány évtizeddel ezelőtt az élet természetes része volt a születés és a halál is. A családba érkező babát és a vajúdó anyát a család nőtagjai segítették, esetleg a helyi "gólyanéni" volt még jelen. A haldokló mellett is ott voltak a családtagok, körbeülték/állták az ágyát, virrasztottak mellette és a halála után is. Mára mindez jelentősen megváltozott. Bár a szülésnél sok esetben van jelen támogató családtag (többnyire az apa... esetleg a nagymama, sajnos mindkettő szinte kizárt, pláne ha még dúla is van), a elmenetel és a haldokló kísérése gyökeresen megváltozott.
Hozzászólások
DÍJAK ÉS A PÁLYÁZAT RÉSZLETEI ITT >>
Azért szeretem az óvodánkat,mert minden dolgozója kedves,segítőkész,látszik,hogy szeretnek a gyerekekkel lenni,és számomra fontos,hogy a gyermekem ilyen környezetben töltse a napjait.
Az óvodát elsősorban nem a szülőknek kell szeretni, mert nem ők töltik ott a napjuk - és a hetük - nagyrészét, hanem a gyerekeknek. A gyerekeim szeretik az óvodát, bár reggelente - ha bal lábbal ébrednek - szokott néha lenni egy kis pityergés, de ezen az óvónők mindig sikeresen túllendítik a gyerekeket és délutánra mindig boldog, mosolygós és néha kissé kimerült gyerekeket kapunk vissza. Ez mellett rengeteg új mesét és megtörtént események színes leírását, mondókákat és énekeket hoznak haza, amiket aztán büszkén adnak elő a tágabb családi és baráti körnek is.