Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?
Látni az örömüket, boldogságukat.
A kisfiam puszta létezése öröm számomra. Boldog vagyok, hogy édesanya lehetek, hogy van a világon egy kicsi ember, akire ha rágondolok, mosolygok. Minden "életszakasznak" (és még csak 3 éves!) megvan a maga öröme (de ne hallgassuk el - a nehézsége is). Az újszülöttel való teljes szimbiózis, amely mint egy olvasztótégely, kialakítja az anyát, a csecsemőkor dinamikus, szinte napról napra való változásai. A tündéri 1-2 évesek, akik a bűbájos oldaluk mellett már felvillantják szuverenitásuk egyre erősödő igényét is; a világra egyre nyitottabb 2-3 évesek, akik minden érzést, látványt, képet, hangot, szeretetet magukba szívnak, mint egy kis szivacs, s bizony vissza is tükrözik ezt. Az okos 3 évesek, akik ámulatba ejtik a szüleiket, hogy mennyi mindent tudnak már a világról, s a kis lelkükben hogyan alakítják át, s mesélik ezt el nekünk. Számomra a legnagyobb öröm, hogy kísérhetem őt az útján - kíváncsian, boldogan, büszkén, néha kétségbeesve - láthatom az örömét, a szeretetét, biztosan tudva, hogy egy emberrel jobb lesz a világ.
Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben?
A szabályok betartatása, fegyelmezés.
Megtalálni az egészséges egyensúlyt, hogy meddig és mikor érvényesüljön a gyerek akarata és meddig a szülőé. Néha nehéz - valamint nagyon idő- és energiaigényes - a kompromisszumok kialakítása.
Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?
Szeretném, ha a kisfiammal megfelelően működne a kommunikáció közöttünk. Az óvoda kezdetével még kevesebb időt töltünk együtt, és beszélgetések alkalmával tudhatom meg, milyen volt a napja, milyen (jó vagy rossz) élményekkel van tele. Kíváncsi vagyok, nagyobb gyerekek hogyan maradnak nyitottak a szüleik irányába.
