Megszülettem!

A család élete a kisbaba születése után megváltozik. A szülők - és köztük az édesanya - elsődleges feladata az lesz, hogy gondoskodjon a csecsemőről. Honnan merítsen ehhez elég erőt? Hogyan és mennyit étkezzen? Ha beteg, milyen gyógyszert szedjen? Árt-e vagy használ-e a rendszeres mozgás a tejtermelődésnek? 

Előző havi cikkemre (Szoptatás a császármetszés után) nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett, úgy gondoltam, a szoptatás fontosságáról is érdemes pár szót ejteni

2015. május hetedikén (a kiskönyvben kitűzött dátumon) hajnal négykor ébredtem az első erős fájásra, meg utána még kettőre. Hat körül újra felébredtem, aztán fél hét felé pár szabályosnak tűnő fájás után bekapcsoltam a fájásmérő alkalmazást, és elkezdtem mérni a hosszokat. 6 perc, 5 perc, 3 perc, 3 perc... jöttek szépen sorban, de nem voltak szép rendszerezettek.

Mint annyi fiatal pár életében, nálunk is eljött a férjemmel az a pillanat, amikor úgy döntöttünk, részünkről már semmi sincs útjában, hogy jöhessen a gyermekáldás. Legnagyobb meglepetésünkre pedig már az első hónap pozitív eredményt hozott. 

Vasárnap szülinapja volt. 4 éves lett. Egész héten a születésnap körül forogtam. Ajándékvásárlás, tortarendelés, partitányér, papírcsákó, felszállós lufi. Az utóbbi két óráig bírta. Majd megevett a méreg. Számoltuk a napokat, hogy mennyit kell még aludni. Aztán végre eljött a nagy nap.

Ennek 2,5 éve. Az első terhességemet 3 nappal hordtam túl. Miskolcon szültem. Hétfőn és szerdán voltam vizsgálaton, ami nem volt kellemes. Szerdán bejelentette a dokinő, hogy ha nem szülök meg péntekig akkor befektetnek.